November 13. és 15. között rendezték meg Rómában a Kiskorúak Védelmével Foglalkozó Pápai Bizottság európai konferenciáját, melynek célja volt, hogy az európai országok képviselői megoszthassák egymással az egyházon belüli szexuális visszaélések megelőzésével, az áldozatok támogatásával és az átláthatóság előremozdításával kapcsolatos tapasztalataikat és már bevált gyakorlataikat.

A konferenciára 25 európai országból mintegy 100 résztvevő érkezett, köztük püspökök, papok, világi szakemberek, áldozatok és túlélők voltak jelen. A rendezvény célja nemcsak a múlt sebeinek gyógyítása, hanem az egyházon belüli visszaélések megelőzésére irányuló szilárd alapok megteremtése volt.

Az egyház és a megbékélés útja

Ferenc pápa a résztvevőknek küldött levelében hangsúlyozta az igazságosság, a gyógyulás és a megbékélés fontosságát. Bátorította a szakembereket arra, hogy olyan kezdeményezéseket dolgozzanak ki, amelyek konkrét segítséget és vígaszt nyújtanak az áldozatoknak, tükrözve az egyház elkötelezettségét a biztonságos közösségek iránt.

A szexuális visszaélések ügye nemcsak az egyház hírnevét tépázta meg, hanem számos ország társadalmában is mély nyomot hagyott. Franciaország, Anglia, Írország és Spanyolország ennek hatására részletes jelentéseket tett közzé, rámutatva, mennyire széles körben jelenlévő problémáról van szó. 

Jó gyakorlatok az európai egyházakban

A konferencia egyik fő hozadéka az egyes országokban bevezetett jó gyakorlatok megismerése volt. 

• Spanyolországban Lidia Troja és José Antonio Satui által vezetett madridi központ közvetlen támogatást nyújt a szexuális visszaélések áldozatainak. Az intézmény filozófiája szerint az egyház sebeit „alulról” építkezve kell gyógyítani, és csak ez vezethet hosszútávon az egész egyház megújulásához. 
• Írországban Teresa Devlin vezetésével a gyermekvédelmi irányelvek átfogó megújítása zajlott az elmúlt évtizedben. A kezdeti védekező állásponttól eltávolodva, ma már a megelőzés áll a középpontban, sőt az ír katolikus egyház rendelkezik az egyik legátfogóbb, központi gyermekvédelmi stratégiával Európában, egységesítve a szerzetesrendek és az egyházmegyék ügykezelését. Eamon Martin érsek, az Ír Püspöki Konferencia elnöke elmondta, hogy az ír egyház kétféle segítséget nyújt az áldozatok-túlélők gyógyulási folyamatában: az egyik pszichológiai támogatást kínál, a másik spirituálisat. „A visszaélések egyik legszomorúbb aspektusa – mondta az érsek –, hogy az áldozatok gyakran nagyon közel álltak az Egyházhoz.” 
• Bosznia-Hercegovinában, ahol a katolikusok kisebbségben vannak, létrehoztak egy olyan áldozatsegítő központot, ahol gyakran más felekezetekből érkező érintettek is megfordulnak. 
• Máltán a gyermekvédelmi bizottság négy alapértéket követ: felelősség, elszámoltathatóság, átláthatóság és integritás. Mark Pellicano, a bizottság vezetője kiemelte, a képzés és a megelőzés is kulcsfontosságú a visszaélések számának csökkentésében: „Valóban hiszünk abban, és reméljük, hogy minél több megelőző munkát végzünk és minél több embert képzünk, annál kevesebb áldozattal kell majd szembenéznünk”. 
• Angliában és Walesben a püspöki konferencia független ügynökséggel együttműködve végez ellenőrzéseket, hogy az egyházi szervezetek védelmi munkája átlátható és hatékony legyen.

Magyarországi részvevők és perspektívák

Magyarországról öten is részt vettek a vatikáni gyermekvédelmi konferencián: Dr. Benyusz Márta, a Gyermekjogokért Egyesület elnöke, Dobszay Benedek ferences szerzetes és az Emberi Méltóság Stratégia szakmai vezetője, Szentes Judit szociális testvér, a Katolikus Pedagógiai Intézet gyermekvédelmi szakembere, Vadász Kinga, szociális testvér és kánonjogász és Strommer Pál, a Magyar Piarista Diákszövetség elnöke. A magyar küldöttség négy előadása is bekerült a konferencia programjába. 

Dr. Benyusz Márta elmondta: a Pápai Gyerekvédelmi Bizottság szeretné erősíteni a gyermekjogi megközelítést, ezért kerülhetett be a plenáris ülés programjába a Gyermekjogokért Egyesület munkájáról szóló beszámoló és a gyermekjogi szempontrendszer ismertetése.

“Bár a konferencia fő célja a legjobb gyakorlatok összegyűjtése volt, a római napok alatt mindenki számára világos lett, hogy az igazi változáshoz nem elég ezeket az alulról építkező kezdeményezések éltetni, hanem rendszerszinten is el kell indulnia a változásnak.” - hangsúlyozta a Gyermekjogokért Egyesület elnöke. 

Arra a kérdésre, mit hoz magával haza, elmondta: nincs áldozatközpontú megközelítés anélkül, hogy az áldozatokkal ne zajlana érdemi, érzékeny és valódi odafordulást jelentő kommunikáció. “A Vatikánban egyértelműen azt képviselik, hogy nem az egyház hírnevének megőrzése a lényeg, hanem az áldozatok. Meg kell feledkeznünk önmagunkról, addig nem tudunk jót csinálni. A fülemben cseng az is, amit a Gyermekvédelmi Bizottság mexikói tagja mondott, hogy a gyógyuláshoz az is kell, hogy végre mindannyian megértsük, hogy mindenkinek ugyanolyan jogai vannak az egyházban, püspöknek, papoknak, világi hívőnek, nőknek, férfiaknak, gyerekeknek. Éppen ezért gondolom azt, hogy mindannyiunknak joga és feladata tenni a biztonságosabb egyházért.”

‘Az Emberi Méltóság Stratégia - Együttműködés a magyarországi szerzetesek között a gyermekvédelem területén’ címmel tartott előadást Dobszay Benedek ferences testvér, a Stratégia szakmai vezetője. A konferencia kapcsán kiemelte, az áldozatokkal való foglalkozás terén Magyarországon is léteznek jó gyakorlatok, de szükséges lenne az egyház belső gyermekvédelmi kezdeményezéseinek központi koordinációja. “Nemzeti szinten is fontos, hogy Magyarországon nagyon sok jó program létezik ma már, és mennyire jó lenne, ha ezek méginkább egységbe tudnának mozogni és nemcsak esetleges személyes kapcsolatokon múlna a kapcsolódás létrejötte.” Bence testvér szerint a római napok során is megmutatkozott, hogy a Szentszéknek nagyon határozott szándéka egy biztonságosabb egyház működtetése és, hogy ezért nagyon sok elkötelezett ember akar tenni hazánkban is.  

Dr. Vadász Kinga kánonjogász a sérülékeny felnőttek védelembe vétele kapcsán elmondta: “Az egyházban nemcsak a 18. életévüket be nem töltött személyek ellen elkövetett szexuális visszaélések, hanem az ún. sérülékeny felnőtteket ért visszaélések is ugyanolyan szigorú megítélés alá esnek. A sérülékeny felnőtt fogalmának jogi nyelvre történő lefordítása folyamatban van, még nem teljesen tisztázott, kik tartoznak ebbe a kategóriába. A jelenleg hatályos Egyházi Törvénykönyv szerint sérülékeny felnőttek azok, akik az értelmük megfelelő használatával állapotszerűen nem rendelkeznek, vagy akiket a törvény gondnokság alá rendel. Ők a sérelem ellen való ellenállásban korlátozott személynek minősülnek, ezért is különösen védendők.”

A kánonjogász számára meghatározó élményt jelentett, hogy lehetősége volt a Hittani Dikasztérium tagjaihoz közvetlenül is kérdéseket intézni. Ferenc pápa döntésének értelmében a katolikus egyházban előforduló összes, kiskorúakat és a velük azonos megítélés alá eső, fent említett sérülékeny felnőtteket érintő szexuális visszaélést ki kell vizsgálni, és a vizsgálat anyagát ehhez a szervezethez kell továbbítani. A Hittani Dikasztérium feladata, hogy egyházjog értelmében a papra ítéletet mondjon ki. A büntetés az elkövetett cselekmény súlyosságától függ, sok esetben ez a laicizálás, azaz elbocsátás a papságból.

Strommer Pál, a magyar piarista rend tartományfőnökségének küldötteként vett részt a konferencián, az immár hat éve működő piarista Biztonságos Iskola Tartományi Tanácsának vezetőjeként. Példaértékűnek és követendőnek tartja, hogy a Gyermekvédelmi Bizottságnak alakult egy olyan testülete, amit áldozatok és túlélők alkotnak és javaslatokat tesznek a gyermekek és sérülékeny felnőttek védelmére irányuló folyamatokkal kapcsolatban. 

A jövő kihívásai

A konferencia egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy az áldozatok támogatása nem állhat meg a szimbolikus gesztusoknál. Bár az egyház vezetése elkötelezett a változások mellett, az áldozatok szerint a valós segítségnyújtás és a bizalom visszaállítása lenne az igazi cél.

Az esemény összegzéseként Herrera püspök, a gyermekvédelmi bizottság vezetője kiemelte: „Ez a konferencia a hálózatépítés kezdetét jelentheti az egyházon belül, amely lehetővé teszi a tapasztalatok megosztását és a közös fellépés megszervezését.”

Az egyház felelőssége, hogy a múlt hibáiból tanulva egy biztonságosabb és átláthatóbb jövőt építsen, amelyben az áldozatok és túlélők fájdalmát nemcsak elismerik, de meg is gyógyítják és aktívan tesznek azért, hogy a jövőben az esetek elkerülhetők legyenek.

‍